Volt valamikor Pécsett egy lazán szerveződő kis közösség, mely minden hónap egy keddjén összejött valamelyikük lakásán, olykor egy templomban, és zsolozsmáztak. A keddi vesperást imádkozták, énekelték.
Sajnos ez a közösség ebben a formában már nem jön össze, de páran úgy gondolták, fontos lenne, hogy hetente egy estén mégis felhangozzanak a vesperás imái, hangjai. Az Etlinger bencés oblátus házaspár valósította meg mindezt, akik a "liturgiáit vesztett" Mindenszentek templomába hívták az imádkozni vágyókat 2010 szeptemberétől, ugyanis a korábbi kolostori, majd szemináriumi funkciók megszűntével nagyon elcsendesedett a templom.
Tehát a templomban jelenleg hetente csupán egyetlen rendszeres liturgia van:
Sajnos ez a közösség ebben a formában már nem jön össze, de páran úgy gondolták, fontos lenne, hogy hetente egy estén mégis felhangozzanak a vesperás imái, hangjai. Az Etlinger bencés oblátus házaspár valósította meg mindezt, akik a "liturgiáit vesztett" Mindenszentek templomába hívták az imádkozni vágyókat 2010 szeptemberétől, ugyanis a korábbi kolostori, majd szemináriumi funkciók megszűntével nagyon elcsendesedett a templom.
Tehát a templomban jelenleg hetente csupán egyetlen rendszeres liturgia van:
- csütörtökönként, este 7 órakor a pannonhalmi vesperást imádkozzuk.
Szentmise csak a templom búcsúnapján van. (Időpontja külön hirdetés szerint.)
Alkalmilag más liturgiák vannak, ezek külön kerülnek meghirdetésre.
Alkalmilag más liturgiák vannak, ezek külön kerülnek meghirdetésre.
Summázat
Hát, ha már nevesítve lettünk, egy kicsit kiegészítenénk a történeti leírást, ahogyan most látjuk. Hátha nekünk is hasznos lehet majd idővel újraolvasni.
Nem hősiességünk indított a vesperások elkezdésére, hanem csak vágyaink: hogy segítsünk ezzel magunknak a zsolozsmázás rendszerességét megerősíteni, s hogy a számunkra kedves templom ajtaját nyitogathassuk.
Ez azért is fontos, mert az első zsolozsma előtt (levéltárak számára: 2010. szeptember 9.) a templomot nyitva láttuk meg: hogy a vakolat egy foltban lehullott a mennyezetről. Ez a sorsa egy használatlan, szellőztetetlen templomnak. Plébánosunk, Takács Gábor atya örömmel támogatja próbálkozásunkat.
A következetes részvételnek sajátos tapasztalatai vannak, az ünnepek éppúgy "jól esnek", mint a csendes hétköznap jeltelensége. Közben alakult bennünk, hogy két próbálkozást érzünk még fontosnak: egyrészt az egyházi évnek, s ünnepeinek figyelmes követését, másrészt a papot nélkülöző gyülekezet életének kísérletét (amire ideje készülnünk). Ez utóbbi persze sántít, mert egyik leghűségesebb tagunk Farkas Béla atya, de itt neki nem a szervező-irányító szerep jut, (amire általában kényszerítjük papjainkat), hanem ő szelíd és nyitott karakterével közénk jön imádkozni, - s persze ő áld meg minket. Olykor pedig bencés szerzetesek a vendégeink.Sok helyzetet azonban laikusként kell megoldanunk, legizgalmasabb kísérletünk így talán a hamvazószerdai hamvazkodás volt. Azt a tanácsot kaptuk, hogy próbáljuk ki, ami igényként jelentkezik bennünk (persze hitünk-egyházunk szabályain belül), s vizsgáljuk meg, hogyan hat ránk, hasznos-e.
Az egyházi év ívét-hullámzását követni pedig nagyon izgalmas és segít sok mindent jobban érteni. Ünnepeken néha agapét is tartunk.
Az ökumenikus imahéten mi is vendégeket hívtunk más felekezetből, s jövőre talán még nagyobb hangsúlyt adunk ennek, hiszen nemigen van Pécsett adekvátabb hely erre, hiszen a török korban három felekezet használta ezt a templomot felváltva.
Mivel a jelenlévők nagyobbik része nem szokott hétköznap szentmisére menni, újabban azzal a változtatással élünk, hogy ha nincs jeles nap, melynek saját olvasmánya lenne a zsolozsmában, akkor az aznapi evangéliumot hallgatjuk meg Béla atyától az olvasmány helyén.
Hála Istennek, néhányan a szomszédos főiskolai-egyetemi kollégiumból is megtaláltak minket, van hűséges gimnazistánk is, néhányan messzebbről járank szívósan, de a buzgóságban megelőznek bennünket a környékbeli nénik, akik nem sokat hallottak megelőzően zsolozsmáról, s most ők, akik mindannyiunk közül legritkábban hiányoznak.
Végül fontos hangsúlyozni, hogy zsolozsmánkat énekelve imádkozzuk (ha időnként el is tévesztjük), gondosan kidolgozott gregorián dallamkincs szerint. Az egyházi évnek megfelelően eddig hétféle füzetünk van, amiknek szerkesztését a pannonhalmi Bánk testvérnek köszönhetjük.
(És a közelgő Mindenszentek ünnepén kedd este is!)
Etlinger Csilla és János
